Fotógaléria

Távol a világtól

Néhány nap – vagy hét – idegeskedés, zajok, szmog, ügyintézés és üzleti tárgyalás nélkül. Erre vágytak vendéglátóink, a puszta kellõs közepén épült, rendkívül igényesen megtervezett háznak a tulajdonosai. Ezért is építették fel ezt a csúcstechnikával felszerelt, mégis teljességgel stílusban tartott, vidékies hangulatban berendezett menedéket. Ragaszkodtak a legjobbakhoz mind a felhasznált anyagok, bútorok, mind pedig a tervezésre felkért szakemberek tekintetében.

A régi tanya helyén újonnan, ámde hagyománykövetõen emelt tanyaépületet dr. Farkas Gábor építész teremtette meg. Nem­csak az épület tervezésében és kialakításában vállalt jelentõs feladatot, de kivette a részét a belsõépítészeti munkálatokból is. Az õ elképzelései szerint alakult az alaprajz, ugyancsak õ ajánlotta a burkolatokat, és azok igényes és változatos kiosztása is az õ munkáját dicséri. Lakberendezõként – a színek, lámpák, textilek, a kiegészítõ és dísztárgyak összehangolására – dr. Bálint Ágnest, a Kéttemplom Galéria tulajdonosát kérték fel. Persze nem véletlenül, hiszen üzleteiben a country stílus és életforma berendezési tárgyait kínálja a vidékies irányzat rajongóinak. A két szakember közösen válogatta össze a szükséges bútorokat. Az enteriõrben harmonikusan keverednek az újonnan készült, de régies stílusban gyártott, méhviaszolt darabok az olyan valóban antik fenyõbútorokkal, tárgyakkal – mint egy-egy szép, rendbe hozott régi tálalószekrény, vitrin, füles fotel, láda vagy íróasztal –, melyek egyediségüknél fogva váltak a tér díszeivé.

Talán a legnehezebb feladat a mai kor igényeinek megfelelõ, sõt már-már túlszárnyaló technika és a régi korokat idézõ belsõ tér összeegyeztetése volt. A gyönyörû, öreg fából ácsolt, szúette, sötét gerendás mennyezetnek, amely a ház minden helyiségében megcsodálható, természetesen semmi köze magához a tetõszerkezethez. Sokkal inkább hangulati elem és praktikus, stílusos álmennyezet, ami mögé a légkondicionáló csõrendszerét, fúvókáit, a riasztó kellékeit, illetve minden olyan vezetéket, szerelvényt elrejthettek, amelyre egy „intelligens” ház mûködtetéséhez csak szükség lehet. Különféle furfangokat eszeltek ki a többi gépészeti berendezés eltakarására is. Természetesen a konyhában – az amerikai típusú szuperhûtõszekrény és a kávéfõzõ kivételével – minden más háztartási gép bútorokba épített, így nem látható. Álcát kaptak a radiátorok, szellõzõnyílások is, ráadásul nem is akármilyent: a lakberendezõ által tervezett, paraszti romantikát idézõ mintázatokat egyénileg faragták bele a fába, s az így keletkezõ rácsozat – különösen a hûtõszekrény fölötti, vagy az ablak alatti fûtõtesteket borító – markáns stílusformálói, díszítõelemei is a térnek. Nagy gonddal tervezték a nyílászárókat is, így színben, anyagban, formavilágban tökéletesen illeszkednek­ mind az épülethez, mind pedig a berendezéshez. Okozott némi fejtörést a házimozirendszer nagy teljesítményû hangszóróinak eltüntetése is. De most már csak akkor vesszük észre, mondjuk a nap­pali falán trónoló erõsítõt – a cserépkályha mellett –, ha nagyon keressük. Ugyanis apácarácsos ajtó mögé, egy régi falitékába rejtették.

Érdemes megfigyelni a rendkívül elegánsan, visszafogottan, mégis nagy fantáziával megoldott burkolati játékokat, váltásokat, melyekkel az egyszínû, nyers, rusztikus hidegburkolatot egyedivé és változatossá tették. A különbözõ funkciójú részek közötti váltást diszkrét bordûr jelzi, amely az étkezõgarnitúra által kijelölt helyen vagy az elõtérben szõnyegmintázattá alakul. A dekorcsík által szétválasztott felületeket pedig eltérõ mintázatban – hálóban, illetve átlósan – tették le. Kiemelt területeken – így a konyha vagy az elõszoba padlóján – a négyzet alakú lapokat kis, sötét kockaberakással tették különlegesebbé. A lakberendezõ javaslatára az egész házban alkalmazott, szövettel vastagon szegett, tengerifûbõl szõtt szõnyegek elõnye, hogy hagyják érvényesülni a burkolatokat, magát a berendezést. Kellõen semlegesek, ugyanakkor természetes hatásúak, egységesek és diszkrétek.

Különösen szép a fürdõszoba kialakítása, amely egyszerre modern és rusztikus is – a tulajdonosok óhajának megfelelõen. A mai ízlést követi az épített, egyszerû vonalvezetésû, csiszolt kõtáblákkal burkolt, süllyesztett medencés mosdópult és az extra méretû, fémkeretes, üvegfalú zuhanyozó, melyet kazetta- és intarziamintás burkolattal tettek érdekesebbé. A faragott fenyõ radiátortakaró az eléje állított lócával, a lámpák, a szaniterek, csaptelepek és kiegészítõk mind-mind a vidékies stílust testesítik meg – teljes sikerrel. A falakon megjelenõ, kellemes, egészen halvány, drappos-mogyorós árnyalat szinte alig szín, de elegánsabb a fehérnél. A textilek, bútorkárpitok, függönyök, párnák, lámpaernyõk képviseletében mellé társított narancsos-terrakotta pedig kellõképpen melegíti, bensõségesebbé teszi az összhatást.

Fontosnak tartották, hogy az egész házban megteremtsék az egységesség és harmónia érzetét. Éppen ezért szinte minden helyiségben megjelenik ugyanaz a színárnyalat, legyen szó az étkezõ asztalterítõjérõl, a hálószoba ágytakarójáról, az olvasófotel kárpitjáról, az egyedileg gyártott ülõgarnitúra párnái­ról vagy éppen a nappali csíkos drapériáiról, sötétítõfüggönyeirõl. Hasonló célt tartottak szem elõtt a dekoráció, a falakat díszítõ képek összeválogatásakor is. Ha végigjárjuk a házat, szembetûnhet, hogy kizárólag rusztikus fenyõkeretbe foglalt madarakat láthatunk mindenhol. Az állandó madártárlat Muray Róbert* festõmûvész festményeirõl készült reprodukciókból áll össze. Ez a megrendelõk természet iránti szeretetét is tükrözi. Ám fontos szempont volt, hogy a képek nemcsak gyönyörûek, de valóban egységes hangulatot is teremtenek, akárcsak a nyaraló minden pontján felbukkanó hasonló, de mégis más és más gyertyatartók, szárazvirág-csendéletek, korsók, vázák, régi edények.

Itt az ember úgy érzi, távoli világba csöppent. Messze a forgalom zajától, a gondoktól és a mindennapoktól. Egy oázisba, ahol minden a tökéletes pihenést és feltöltõdést, egyszóval a teljes kikapcsolódást szolgálja.

*Bõvebben a Kisokosban