Először a bejáratottabb helyeken kezdtük, lakberendezési áruházak, bevásárlóközpontok, sehol semmi. Persze ha gyerekem születne, lenne miből válogatni! Baba-bútorból annyifélét láttunk, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni! Rusztikus, modern, színes vagy barna, macis, repülős, balerinás – végtelen a választék, még az sem lenne gond, ha kifejezetten lila-narancs csíkos modellt keresnénk, azt is simán kapnánk. Én nem tudom, ki hogy van vele, de iszonyatos mennyiségű áru van az üzletekben felhalmozva, mégis, amikor konkrétan kell valami, azt biztos nem találok. Most például elfogadható megjelenésű tanulóasztalt… Jó persze gagyit vehetnék, de olyasmit már csak nem teszek be az én műgonddal megkomponált lakásomba! Nem, addig keresünk, amíg nem találunk! Eleinte megpróbáltam a leendő tulajdonost, azaz a kisfiamat is bevonni az asztal-vadászatba, de csúfos kudarcot vallottam. Ugyanis pasi, s mint olyan, utál vásárolni. Kivéve persze, ha könyv vagy cd-boltról van szó… Eleinte eljött velem egy-egy kiszemelt üzletbe, kötelességszerűen követett az íróasztalrészlegbe és imitált lelkesedéssel megnézett ezt-azt, majd a harmadik nem tetsző bútor után olyan arcokat kezdett vágni, hogy inamba szállt a bátorságom. Világfájdalom, életuntság, mély depresszió, világvége hangulat, fásult beletörődés váltakozva suhant át az ábrázatán, úgyhogy azonnal feladtam és elhatároztam, egyedül fogok megbirkózni a feladattal.

És aztán egyszer csak, a legváratlanabb pillanatban, heuréka, sikerült! Éppen ott, ahol a legkevésbé vártam. Kedvenc bútorszalonomban, ahová hosszú évek óta járok ügyfeleimmel és eddig csak felnőtt holmikat árultak, most érkezett egy még ropogósan meleg, annyira friss katalógus telis-tele olasz ifjúsági bútorokkal. Éppen egy megrendelő ügyét intéztem, amikor véletlenül a kezembe került. Alig bírtam magammal, annyira megörültem. Mintha egy hatalmas adag fagylaltot tettek volna elém (elfogultan imádom a jó fagyit ) vagy mintha új regénye jelent volna meg kedvenc írómnak. Szóval megvan a megoldás – éreztem - és megdobbant a szívem. Kreatív, rengeteg variációs lehetőséget ad és az ára is elfogadható. Ez kell nekünk!!! Most már csak össze kell válogatnom a részleteket, hogy tényleg minden kívánalomnak megfeleljen az a híres asztal. Végigböngésztem a lehetőségeket és megtaláltam az igazit. Az ötlet lényege, hogy a tetszés szerinti méretű asztallapot az egyik oldalon fémlábakra támasztjuk, a másikon viszont egy mini-rúdláb magára a fiókos elemre támaszkodik, lényegében az az asztal másik tartóoszlopa. Az igazi trükk azonban most jön: a felső asztallap alatt ugyanis lesz egy második lap is, amelynek a fiókos rész tartóoszlopa a tengelye, saját két lábán pedig görgő van. Ez a második asztallap tehát merőlegesen kihajtható, így egy L-alakú dolgozósarkot kapunk. A felsőn lesz a pc - saját gép- és klaviatúratartóval - ami állandóan szolgálatban áll majd, a másikat, az alsót csak akkor hajtja ki a gyerek, ha írni, tanulni akar. Így ha éppen nem dolgozik, még hely is marad a szobában. A hab a tortán, hogy legalább nyolcféle fa árnyalatból választhatok, ami egy lakberendezőnek igazán nagy öröm, ráadásként pedig a fiókok előlapját is tetszés szerint színezhetjük. Azonnal lecsaptam rá, megrendeltem, a fiókok színét azért nagylelkűen - ahogy egy jó anyához illik - a fiamra bízom. Szerencsére a színmintát a cég web lapjáról is kiválaszthatja, így mindketten megúszunk egy újabb nehéz délutánt…