Akár mi festünk, akár profik, a pakolást se így, se úgy nem lehet megúszni. Mi is evvel kezdtük, a hétvégét erre szántuk, most úgy tűnik az elkövetkezendő néhány nap is evvel telik majd el.
Szerencsére első héten még nincs annyi házi feladat az iskolában, így a szobatulajdonos is rész vehet a munkálatokban. Mert munkálat akad itt bőven, hiszen ne felejtsük el, egy kamasz fiú holmijairól van szó! Úgy döntöttünk, itt az ideje a lego várak, kastélyok, építmények elcsomagolásának. Évek óta nem nyúlt hozzájuk senki, azóta ott porosodtak összerakva a szekreter, illetve a szekrény tetején, amióta nagy családi összefogással összeraktuk őket. Kínai pagoda, Harry Potter iskolája, lovagi vár, kalózhajó – s ezek csak a szem előtt heverő porfogók, a többi az ágy alatti ágyneműtartóban beömlesztve, teljes összevisszaságban. Nem csak lemosogatni kell őket, de szétválogatni és visszapakolni mindegyiket a maga dobozába. Nem kis vállalkozás! Elment vele vagy két napunk, persze játszottunk is közben… Aztán jöhettek a könyvek, mindegyiket leporolni, rendbe rakni, másik két nap eredménye. A bútorokat a szoba közepébe toltuk, lefóliáztuk őket is és a padlószőnyeget is, Bence addig Fanni szobájában húzta meg magát egy laticelen. Szerencsére glettelni nemigen kell, azt ugyanis nem tudok, csak néhány lyukat betömni gipsszel, azzal talán elboldogulok. Most már csak színt kell választanunk…Lakberendező lévén jó néhány színkód-minta büszke tulajdonosának mondhatom magam, ráadásul rengetegszer választottunk ügyfelekkel sikeresen színeket, így hát mindeme tapasztalatok birtokában bátran és bizakodva vonultam be fiammal a szobájába, gondoltam a színekkel egy-kettőre végzünk. Mekkorát tévedtem!!! Jelenlegi megrendelőm ugyanis nem adta meg olyan könnyen magát és nem hallgatott olyan lelkesen a tanácsaimra, mint az idegenek. Hiába hívtam fel a figyelmét arra, hogy a színminta nagyon megtévesztő, és a pici lapocskán megjelenő árnyalat a valóságban, nagy felületre festve sokkal erősebbnek fog tűnni, hogy vigyázzon a rikító és sötét tónusokkal, természetesen foggal-körömmel ragaszkodott az általa elsőre kiválasztott harsány narancsszínhez. Egész egyszerűen hajthatatlan maradt, nem lehetett meggyőzni. Ok – mondtam magamban - én azért okosabb leszek, ezért csak egy rétegre elegendő festéket kevertettem be, gondolván, ha megpillantja a falon a kiválasztottat, biztosan belátja majd, hogy igazam volt, és a fedőrétegnek már valami halványabb, finomabb, vagy legalábbis kevésbé irritáló árnyalatot kevertetünk. Így is lett. Az első felvitel után sokkolóan harsány lett a szoba, ha ilyen marad, valószínűleg egykettőre megbolondul benne a gyerek, ezért aztán belement az általam javasolt diszkrétebb narancsba, ami nagyon szép, meleg, vidám, élénk, de azért elviselhető árnyalat lett. A vödörbe öntöttünk penészesedést gátló adalékot is, így remélhetően nem ismétlődik meg többet a barna trutymók inváziója. Maga a festés sem volt olyan felhőtlen, mint azt az elején képzeltem. Néhány hajtincsünket le kellett vágni a beleszáradt festékek miatt, a munkaruháink mind egy szálig a kukában végezték, mintha több jutott volna rájuk a festékből, mint a falra… Szerencsére a padlószőnyeg megúszta egy-két kisebb pöttyel, legfeljebb majd rátoljuk a bútorokat, és akkor nem látszik. Mindenesetre elkészült a nagy mű, csak a takarítás volt hátra, amiben segítettek többen is, úgy hogy szerdára nagyfiam – Fanni lányom örömére - visszafoglalhatta megújult, penész nélküli, narancssárga falú, egyelőre még íróasztal-hiányos szobáját.
