Fanninak is kezdődik az iskola

Pannonhegyi Kati blogja
bejegyzés dátuma: 2008. szeptember 17.

Akinek több gyereke van, az pontosan tudja, hogy ha az egyiknek ad valamit az ember, a másik azonnal nyúzni kezdi, hogy ő is szeretne olyat.
Nem volt ez nálunk se másképpen, mire kész lett Bence szobája, a lányok nyavajogni kezdtek, hogy az ő szobájukat miért nem festjük ki más színűre, miért nem rendezzük át, miért nem kapnak új íróasztalt és így tovább. Egy gondos szülő ilyenkor leül és megpróbálja szépen, nyugodtan és értelmesen elmagyarázni, hogy azért kellett abban a szobában festeni, mert penészes lett a fal, azért vettünk új íróasztalt, mert a bátyjuk kinőtte a régit és már nem fért el rajta, hogy Fanni azért nem kap újat, mert neki nemrég vettünk, amikor iskolába ment, Panka pedig azért nem, mert neki még két éve van hátra az iskolakezdésig. Ezeket az észérveket az okos és jól nevelt gyerekek meg is hallgatják, kedvesen bólogatnak, aztán, mintha mi sem történt volna, folytatják az óbégatást. Egy jó és erélyes szülő ilyenkor kitart, egy gyengébb – mint például én – egy idő múlva megtörik és megpróbálja elterelni a figyelmüket valamivel. Menjünk, vásároljunk valamit az iskolatáskába! Legalább nagyobbik lányomnak csinálunk egy kis kedvet az iskolához, akit amúgy nem lelkesít túlságosan a tanulás gondolata. Persze van már tolltartója, táskája, meg mindene, amire csak szükség lehet, de kellenek még füzetek, kisebb kiegészítők, amelyek elmaradtak a múlt héten. A vásárlás puszta gondolata is felvillanyozza a lányokat, akik igazi nők és a pénzköltést tartják a világ legszórakoztatóbb időtöltésének. Nekiindulunk a legközelebbi nagyáruháznak, hátha vannak akciók, és olcsóbban megúszom a dolgot… Persze éppen ez lett a vesztem. Hiszen annyi féle-fajta ínycsiklandozó holmi van ilyenkor kipakolva szabadon a konténerekbe, hogy azonnal kiderül, a tavalyi táska mégsem jó már, mert koszos, kicsi, túl nagy vagy éppen szakadt (ilyen távolságból nem tudom ellenőrizni a kifogás valóságalapját) és feltétlenül vennünk kell egy újat, ami most nézd Anyu, milyen olcsó. Olcsónak éppen nem olcsó, csak kevesebbe kerül, mint amit korábban ráírtak, de mivel Disney termék, a leértékelt ára is legalább a háromszorosa egy normál iskolatáskának. Hát ilyenkor nem szabad engedni! Mert ha megteszed, akkor elszakad a gát és nem tudsz megálljt parancsolni… Persze én sem tudtam. Mert ha már a kikönyörgött táska a kosárba került, akkor már hozzáillő tolltartó is kellett, (mégsem kerülhet egy hercegnős táskába tavalyi Mickey egeres), és persze hófehérkés ceruzakészlet, csipkerózsikás radír, hegyező, hamupipőkés füzetborító, leckefüzet, tornazsák (ez lesz a nyolcadik a gardróbban) és így tovább a végtelenségig. Még szerencse, hogy csak az egyik lányom iskolás… Persze a kicsit sem kell félteni, ő inkább lakberendez. Kért egy játéktartó dobozt, egy kis szőnyeget és néhány dossziétartót, hogy az ő szobájába is kerüljenek hercegnők. Igaz, ő miért maradna ki a buliból? Kunyerált persze Barbie babát, pónikat és jelmezeket is, ebbe azonban már nem mentem bele. Figyelemelterelő füzetvásárlásunkból így is szép lassan kisebb fajta anyagi összeomlás kerekedett, az biztos, hogy kevesebből kijött volna, ha inkább mindkettejük szobáját kifestjük…
további bejegyzések
bloggerek
  • Pannonhegyi Kati

    Pannonhegyi Kati

    Utolsó bejegyzés:
    2012-02-06 17:02:00

    "Divat a retro, én ne tudnám ezt, aki lakberendezéssel foglalkozik? Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy a hagyományosan minden évben megrendezett iskolai szülői bált..."