Persze ehhez komoly elszánásra van szükségük, mert érthetetlen módon még a csecsemőkori babajátékaikhoz is ragaszkodnak, akkor is, ha évek óta nem volt a kezükben. Ezektől azonban – határoztam könyörtelenül – meg kell szabadulnunk. Jó apropót adott, hogy az egyik barátnőm nemrég szült, így fel lehet ajánlani neki a csörgőket, zenélő bigyókat, no meg az óvodakezdés is, mert amitől nagyon nehezen válnak meg, az még mindig áttelepíthetjük második otthonunkba, az oviba. Ott legalább sokan örülnek nekik, mégis minden nap láthatja Panka őket, így nem olyan fájdalmas a szakítás. Nosza, akkor essünk neki!!!!

Persze akkor fogtam hozzá, amikor nem voltak otthon, így nem kell minden cetliért, rágópapírért, dobozmaradékért és Kinder tojás burokért külön harcot vívni, elég a komolyabb darabokért megküzdeni. Négy óra kemény válogatás után gyakorlatilag teljesen felfordítottam mindent, hogy aztán ugyanennyi meló elteltével a zöme ugyanúgy visszakerüljön a polcokra, ládákba, kosarakba. Időközben ugyanis hazaérkeztek a lányaim… Én megpróbáltam, úgy is mondhatnám, hogy mindent megtettem. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy feleslegesen dolgoztam, hiszen azért néhány szerény zacskónyi mütyür kikerült a szobákból, ráadásul ami maradt, az legalább szortírozva, áttörölve, rendbe rakva került vissza, hogy újabb évekig porosodjon még…

Ám még valami kiderült még, be kell szereznünk néhány újabb kosarat, ami lehetővé teszi a rendtartást. Én ugyanis meggyőződéses kosárpárti vagyok. Nyitott polcokon doboz alakú fonott kosarakban remekül tárolhatóak a pónik, rajzfilm figurák, babaruhák, kirakós kockák, kártyák, hajba valók, természetesen külön-külön szortírozva. Kosárból pedig valahogy sosincs elég. Irány tehát az Ikea, gondoltam én, hiszen előző rekeszeink is onnan valóak, ám ezen lelkesedésemet azonmód agyoncsapta a megvalósítás kilátástalansága. Egész egyszerűen nincs idő, innen Szentendréről kikeveredni oda, a munkám és a gyerekek hurcolása kitölti minden időmet. A gond azonban hamar megoldódott, amikor beugrottam a környékbeli – egyik kedvenc – bútorboltomba, ahol szinte megszólalásig ugyanolyan kosarakat találtam. Fel is vásároltam azonmód az egész készletet, pénztárcám nagy bánatára. De a lányszobák most legalább rendben vannak, legalábbis amíg újra neki nem ülnek játszani….