Mekkora hiba volt!!! Mindennek az oka a sminkkészlet. No nem az enyém, azt szerencsére tiszteletben tartják és nem nyúlnak hozzá, hanem a nagyobbik lányomé, Fannié, aki bolondul minden nőcis holmiért, így természetesen a szemfestékek, körömlakkok, szájfények, rúzsok és illatszerek is ellenállhatatlan csábítást jelentenek a számára. Nemigen van szüli- vagy névnapja, amikor ne lepné meg valamelyik lelkes rokon egy újabb szemfesték palettával, sminkkészlettel, tetováló felszereléssel, műköröm-szalonnal és így tovább. Már alig férnek el a tükrös fésülködő asztalkáján, illetve annak fiókjában…Természetesen mindegyik gyerekek számára készített termék, ami persze nem jelenti azt, hogy különösen jót tennének az okkersárga padlószőnyegnek. Bátran kijelenthetem, hogy nem is. Sőt! Kifejezetten rosszat tesznek neki, különösen, ha az ovis Panka kezébe kerülve szoros kapcsolatba kerülnek egymással. A lányok állítása szerint, csak a járóbabát szerették volna kicsinosítani a bálra, az, hogy közben az egész sminkes doboz a padlószőnyegre esett, szétnyílt és minden foltot hagyó eleme szétkenődött, az már nem az ő hibájuk. Vagy legalábbis nem annyira, amennyire én ordítok… Jó persze az üvöltözés nem segít, de mint kiderült a tisztító csodaszerek, szivacsok, körömkefék és a szent célra beáldozott, agyondörzsölt törölköző sem.  A rózsaszín, kék és lila foltok mindörökre beleitatódtak a szép, süppedős szőnyegbe, ráadásul, hogy jobban érvényesüljenek, a dörzsöléstől, suvickolástól még szép, figyelemfelkeltő keretet is kaptak, a szálak elkoptak, lelaposodtak, összecsomózódtak, úgy hogy inkább már sírni lett volna kedvem a látványtól. A jól bevált módszer, mi szerint úgy a legkönnyebb eltüntetni a foltot, ha valamit, leginkább egy bútordarabot rárakunk, sajnos ebben az esetben szóba sem kerülhetett. A szürrealista festmény ugyanis éppen a  szoba bejáratánál volt megtekinthető minden kedves érdeklődő számára. (Belépő jegyeket nem szedtünk…) Hiába vetettem be minden kreativitásomat, nem tudtam okosabbat kitalálni: ki kell cserélni a padlószőnyeget. Még egyszer azonban nem követem el azt a hibát, hogy gyerekszobába világos árnyalatot veszek, inkább legyen sötét, azon kevésbé látszanak meg a balesetek.
Szerencsére még nem ment ki a gyártásból az a padlószőnyeg család, amiből a többi hálószobában is van, az eredeti koncepció szerint ugyanis mindegyik szobába ugyanolyan mintájú, de más-más színű szőnyeg került, követve a szobatulajdonos nemét, korát, ízlését, mégis egységes hangulatot teremtve. Egy nagyon ütős, sötétnarancs szőnyeget vettünk, meg sok-sok kétoldalas ragasztószalagot. Eszem ágában sincs felszedni a régi szőnyeget, inkább ráragasztom az új réteget, azt saját kezűleg is megoldom! – döntöttem el azonnal. A vállalkozásomat teljes siker koronázta, persze a bútorok kihordásában és a szőnyeg leterítésében a fiúk is segítettek. Mire a férjem délután hazajött a munkából, már kész is volt minden. Szerencsére a régi sárga szegett lábazat illett az új narancs szőnyeghez, sőt még jópofán is mutat, úgyhogy ahhoz nem kellett hozzányúlnom. Sniccerrel, ollóval méretre szabtam, fel is ragasztottam, persze iszonyatos mennyiségű szöszmöszt lenyelve mindeközben és a tenyerem is felhólyagosodott a határozott ollóhasználat eredményeképpen. De nem bántam, amikor megláttam Panka ragyogó szemét, hallottam örömujjongását, amikor délután belépett az új szobájába. Ez mindent feledtetett, még a korábbi bosszankodásomat is. Ráadásul külön öröm, hogy a két réteg szőnyeg sokkal puhább lett, mint régen volt, így most minden gyerekem ebben a szobában heverészik a földön. OK, rendben, csak a babát ne engedjék el többet bálba menni!!! Vagy ha igen, csakis smink nélkül…