Teraszbútort cserélünk
Hogy őszinte legyek, eszem ágában sem volt teraszbútort venni! Ki a fenének jutna eszébe ilyenkor, ősszel, amikor vége a teraszra ülős időknek, új garnitúrát vásárolni?!
Minek? Hogy egész télen kint rohadjon a hidegben? Mert teljesen fedett, hovatovább zárt helyre nem tudjuk kimenekíteni a kerti holmit, a teljesen fedett, zárt helyeken ugyanis mi élünk, és mi is éppen csak, hogy elférünk. Egyszóval fel sem merült a pénzköltés gondolata egészen addig, míg egy ügyfélnek függönyt keresgélve be nem tévedtem az egyik nagyobb lakberendezési áruházba, ahol mindenáron szabadulni szerettek volna – érthető okokból - a nyárra való holmitól.A fölszinten a lépcső alatt felhalmoztak ezerféle kerti felszerelést, iszonyatosan leárazva mindent. Először nem estem kísértésbe, hiszen látszólag mindenből csak egy-két darab volt már, és ugye három székkel mit kezdhet az ember lánya, ha öttagú a család? Ám egy óvatlan és gyenge pillanatomban mégis beljebb merészkedtem a dzsumbujban és legnagyobb megdöbbenésemre éppen olyan karfás székekkel néztem farkasszemet, amilyenekre mindig is vágytam. Eddig csak a nyálamat csorgattam, magazinokban nézegettem őket, mert bizony az áruk nem az én kategóriám volt, és fel sem merült, hogy magamnak is vehetnék belőlük. Látszólag kovácsoltvas ülőalkalmatosságokról volt szó, hozzá illő rattan ülőkékkel, éppen az én rusztikus, mediterrános teraszomhoz illőek. A pláne azonban az bennük, hogy mindez csak illúzió. A termetes karosszékek ugyanis – meglévő, viseltes darabjaimmal ellentétben – könnyűek, mint a pihe, mert nem vasból, hanem alumíniumból készültek. És – bár szégyellem kimondani, hiszen elvből útálom a műanyagot és semmi pénzért be nem engedném a lakásba – a rattan sem az, aminek mutatja magát. Valójában műanyag szálakból fonott felület, ami ugyan utánzat, ám nem megy tönkre az esőben egy év alatt, ahogy azt a korábbi garnitúrám tette… Kicsit vacillálok, győzködöm magam pro és kontra érvekkel, aztán megadom magam és engedek a csábításnak. Nem érdekel, ha nem természetes anyag, hiszen nem a lakásba kerül, csak a teraszra. Ott pedig eshet eső, hó, jöhet a fagy, nem tud majd ártani az én új, gyönyörű, 70 %-ra leértékelt székeimnek. Asztal nincs hozzájuk és ezek is a legutolsó darabok, de nem baj, majd tavasszal veszek, addig pedig megteszi a régi is.
Persze készpénz nincs nálam ennyi, de hát miért találták fel a hitelkártyát, ha nem éppen azért, hogy teraszra való székeket vásároljak szeptember végén? Mielőtt meggondolnám magam, már ki is fizetem őket, és már csak a szállításukat kell megoldanom. Álmodni sem mertem volna, hogy ennyire egyszerű lesz! A karfás trónszékeim ugyanis sorolhatóak, azaz egymásba rakhatóak, így fektetve, hátsó üléseket felhajtva beleférnek a nagy családi autómba. Hipp-hopp máris otthon vannak! Azonnal kipakoltam őket, és elégedetten konstatálom, hogy jól döntöttem! Egész egyszerűen csodásan mutatnak, annyira, hogy örömében még a nap is kisütött! Lehet, hogy holnap – persze kabátban – ki is próbálhatjuk őket és visszaidézve a melegebb hónapokat, akár kint is ebédelhetünk a teraszon?…
-
Pannonhegyi Kati
Utolsó bejegyzés:
2008-09-01 13:05:00"Egy Barbie lakással kezdődött, amit nagyszüleim balatoni házának padlásszobájában rendeztem be "
-
Tarpataki Károly
Utolsó bejegyzés:
2009-01-17 22:01:00"Végtagjaim lazán lógnak ki a fotelből, mint spagettiszedőből a tésztaszálak, relaxálok. Leginkább csak bambulok, a délelőtti verőfény a hasamon landol, de fájdalmat nem érzek. "