Kerti munkálatok
Ha már annyi időt eltöltöttünk a hétvégén a teraszon – mint ismeretes kerti parti volt nálunk – maradt időnk körülnézni a saját házunk táján és restelkedve beismerni, mennyire elhanyagoltuk az utóbbi időben.
Iskolakezdés, festés és egyebek, egész egyszerűen eszünkbe sem jutott kimenni a kertbe dolgozni. Pedig igencsak ráfért volna… Tavasszal nagy műgonddal beültetett, újjávarázsolt sziklakertem egy merő gaz és rendetlenség!!! Mint egy őrült pop zenész a hetvenes években, kábé úgy fest a törzsbe oltott, eredetileg gömbre vágott bukszus, ami a kapubejáratnál fogadja az érkezőket, azaz teljesen elburjánzott, alaktalanná vált a koronája, elmenni is alig lehet mellette. A vadszőlő megint támadásba lendült, szívós csápjaival, indáival befont mindent, ami elérhető, a szomszédos bokrokat, az előtte álló régi szobrot, sőt még szomszédos cseresznyefát is. Kész borzalom! Legszívesebben azonnal nekiesnék, de negyedszer nem esem ugyanabba a hibába! Eddig ugyanis minden alkalommal, amikor hirtelen felindulásból nekikezdtem vadszőlőt irtani, a benne lakó darazsak véres bosszút kiáltottak, azaz zümmögtek. És milyen alattomosan! Az első a farmerem szárán mászott fel a térdemig, majd jóízűen belém harapott két jókorát. Mivel nem hagyományos, hanem valamilyen mutáns óriásdarázs volt extra mutáns méreggel, kábé húsz perc múlva már a földön feküdtem levegő után kapkodva, bedagadt gégével, viszkető végtagokkal, nem igazán öntudatomnál. Szerencsére előtte biztos, ami biztos felhívtam egy régi barátomat, aki az orvosunk is egyben, hogy mit kell a darázscsípéssel kezdeni. A kezdődő tüneteim, úgy látszik, ijesztőnek tűntek, mert mire KO lettem, addigra már ő is ott volt vagy öt ampulla injekciót belém döfve. Ez persze nekem nem volt elég, a következő őszi vadszőlő-invázió megint előhozta belőlem a harci szellemet. Kétszer nem üt ugyanoda a mennykő, gondoltam. Dehogynem!!! Szerencsére kálciummal felkészülve már „csak” a karom dagadt fel akkorára, hogy Shrek biztosan megirigyelte volna…Azt mondják okos ember más kárából, a buta a sajátjából tanul. Nem szívesem illetem magam kedves jelzőkkel, de én megcsípettem magam harmadszorra is, úgy hogy elég volt. A vadszőlőt a férjemre bízom, aki amúgy is teljesen felöltözve, több réteg ruhában, azaz teljes védőöltözékben szokott még a fűnyíráshoz is hozzálátni. Képzeljétek csak el harminc fokban!…A szőlő nem az én gondom immár, de a többit nem hagyom! Hamarosan csinos kis kupac, majd jókora kazal állt a kert közepén, miután kíméletlenül megfodrászoltam és csinosra nyírtam a gömbfejű bukszusomat és az összes többi cserjét, bokrot és nem utolsó sorban az ecetfát, amelyek mit sem törődve a jó modorral, igencsak elkanászodtak a nyár alatt. A sziklakert már keményebb meló volt. Egy konyhakéssel és egy kertészkesztyű társaságában nekiestem az irtásnak. A kés a gyomgyökerek kiforgatására szolgált, a kesztyű a kezem védelmére, de szegény így sem úszta meg vízhólyagok és bőrkeményedések nélkül. Talán nem kellett volna egyvégtében lerendezni az egészet… De túl vagyok rajta. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy ilyen csodás sziklakertet emberi szem még nem látott, hiszen a tavasszal vett különlegességeim zömét a tarack és a kutyatej bizony elsorvasztotta. A mini rózsáim is vérszegények és alig virágoznak. De legalább nincs benne több gyom, és majd jövő áprilisban újra beültetem. És mennyivel jobb néhány vízhólyag és egy fájós derék, mint darázsméregtől kiütve kapkodni a levegőt! Mint tudjuk, minden csupán nézőpont kérdése…
-
Pannonhegyi Kati
Utolsó bejegyzés:
2008-09-01 13:05:00"Egy Barbie lakással kezdődött, amit nagyszüleim balatoni házának padlásszobájában rendeztem be "
-
Tarpataki Károly
Utolsó bejegyzés:
2009-01-17 22:01:00"Végtagjaim lazán lógnak ki a fotelből, mint spagettiszedőből a tésztaszálak, relaxálok. Leginkább csak bambulok, a délelőtti verőfény a hasamon landol, de fájdalmat nem érzek. "