A múltkori nagy eső után kiderült ugyanis, hogy a ház melletti kavicsos derítőből nem folyik ki a földbe rejtett nagy csövön keresztül a víz, ahogy eddig tette, hanem egész egyszerűen visszaáramlik, látványos láphangulatot teremtve a kert keleti oldalán… Ha nem akarjuk, hogy a fal átnedvesedjen, akkor bizony a tettek mezejére kell lépni, de sürgősen. Nyomozásba kezdtünk, mi lehet a baj oka és nem is volt túlságosan nehéz rátalálni: a 10-15 cm átmérőjű cső szája csaknem háromnegyedig megtelt földdel, ám hogy minderre rábukkanjunk, először ki kellett szabadítanunk a narancssárga bogyós madársomtól, ami olyan lelkesen és alattomosan terjeszkedik, hogy szinte észre sem veszed, máris maga alá gyűr minden szomszédos növényt. S csak ekkor jutottak el hozzánk a kúszófenyő, a bokortuja és a rozmaringbokor segélykiáltásai. Szegény kecskerágók már nem tudtak sóhajtani sem, szinte elemésztődtek az élelmes, bogyós ágak alatt, amelyek olyan ügyesek, hogy belekapaszkodnak kis gyökerekkel a földbe, így nemigen tudod megállapítani, hol is kezdődik maga a bokor… Nosza metszőollót, vastag kesztyűt elő – mert hogy ráadásul az említett betolakodó csupa-csupa tüske! Kíméletlen voltam ezúttal is, rombolásomat siker koronázta, mert félóra múltán előbukkant a cső szája, aminek aztán a férjem egy csákánnyal esett neki, hogy kiszabadítsa a benne összegyűlt és agyagkeménységűvé összeállt földdugasztól. Igen ám, de mi legyen a nagy halom ággal? Persze elégethetjük valamikor a szomszédban – nekünk nincs tűzrakó helyünk, nekik van, ráadásul nagyon kedvesek! – de elnézve a vidám, narancsos bogyókat, úgy éreztem, barbárság lenne mindent a tűzbe vetni. Újabb negyed óra a metszőollóval és takaros csokrokba rendezve ölnyi szép ágat összegyűjtöttem, amelyeknek még hasznát vehetem. Bent a lakásban aztán előkerestem a vázáimat, három különböző formájú, de egyfajta sárga mázas kerámiákat, és az ágakból vidám kompozíciókat rendeztem beléjük. A madárbirs mellé borostyánágakat is tűzködtem színesítés végett, meg az azóta kiültetett krizantémokból is egy-egy szálat. Mondhatom igazán vidám lett az összhatás. Került belőlük az étkezőasztalra, a komódra és a tálalóra is. Azóta aki csak belép, megjegyzi, hogy milyen helyes csokraim vannak, hol vettem őket... Ilyenkor büszkén hangoztatom: saját termés…