Behurcolkodunk a téli kertbe
Csípősek a reggelek, pulcsi, kabát is kell iskolába induláskor, úgyhogy a nyári hónapokra a teraszra pakolt növényeink is fáznak biztosan.
A férjem erősködik, hogy még nyugodtan kint hagyhatjuk őket, de én megmakacsolom magam. És ha én valamit elhatározok, akkor neki is esek rögtön. Bencét is befogom suli után a hurcolkodásba, hogy a nagyobb cserepeket – a derekam védelmében – ő cipelje inkább be. Amióta átépítettük a házat és lett egy „pincénk”, pontosabban szuterénunk, amit leginkább mosókonyhaként használunk, azóta az ide levezető lépcsőházat használjuk télikertként. Természetesen már alaposan kinőtték a növények, és a cserepektől télen csak üggyel-bajjal tudjuk leküzdeni magunkat a csigalépcsőn, de a szent cél érdekében minden kényelmetlenséget kibírunk…Mikor azonban a pálmák, narancs és citromfák, fikuszok és orchideák már mind a nappaliban várnak, hogy gondjaimba vegyem őket, meglepetéssel konstatálom, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint vártam. Akkorára nőttek odakint, hogy mindet egyszerűen képtelenség bezsúfolni a lépcsőfordulóba. Ráadásul tele vannak levéltetűvel, vagy legalábbis olyan undorító fehér izékkel, amelyekkel nem vagyok hajlandó együtt élni. A kisebbeket a fürdőkádban próbálom először megtisztítani, dörzsivel húzogatom át egyenként a leveleket, kis természetbarát tisztítószeres vízzel pucolva őket, a nagyobbakat odalent a nappaliban próbálom szalonképessé tenni. Néhányat nagyobb cserépbe kell ültetni, mert már kilógnak a gyökerei, de ezen is túlesünk hamar. Mikor már úgy-ahogy tisztának nevezhetem őket, akkor jön a kegyetlenebb rész, a kurtítás. Mert hogy így nem férnek be ugye. Minden kevésbé tetszetős – bibis, vagy nem harsányzöld – levelet levágok, amitől azért javul a helyzet, de kénytelen vagyok némelyiknél az egészségesekhez is hozzányúlni. Ötéves Panka lányom elszontyolodva szemléli őket, aztán bevillan a nagy ötlete. Könyörög, hogy ne dobjuk ki őket, olyan szépek, hanem tegyük inkább vázába, ahogy a virágokat szoktuk. Barátnőmtől tavaly szülinapomra kaptam egy szép üveg padlóvázát, kiveszem belőle a dekorációt, megtöltöm vízzel és hagyom, hadd pakolja bele a kiválasztottakat. A legszebb levelek meglepően jól mutatnak együtt, különösen, hogy annyi féle van közöttük. Az óriás legyezőszerű méregzöld levelek és világosabb szív alakúakkal és a pálmaágakkal modern kompozíciót alkotnak, és így nem fáj értük az ember szíve annyira. Végül a cserepek is a helyükre kerültek valahogy, egy kivételével, azt az iskolának ajándékoztuk. Persze a sikeres betuszakolásukhoz a terebélyesebbeket karóhoz kötöttem, hogy azért mozogni lehessen mellettük. Egy kaspó áldozatul esett, túl nagy lendülettel tettük le a földre, de sebaj, van másik. Elégedetten szemléltem az eredményt. Csak Panka szomorkodik kicsit: És a szegény tetvek akkor hol laknak most ? – faggat, és őszintén szólva nemigen tudom kérdésére a választ…
-
Pannonhegyi Kati
Utolsó bejegyzés:
2012-05-02 08:05:00"Na igen, az elsők mindig komoly mérföldkövet jelentenek az ember életében. Az első mosoly, az első lépés, az első kimondott szó, az első csók..."
-
TOVÁBBI BEJEGYZÉSEI