Csomagolni pedig kell
Amikor gyerek voltam, a mi családunkban az volt a szokás, hogy a gyerekeknek szánt ajándékok kerültek a fa alá, a felnőtteké a kanapén sorakozott takarosan becsomagolva...
Ezt azért hangsúlyozom, mert a mi ajándékaink nem papírban voltak. Egy fehér lepedőn, mint egy karácsonyi kirakatban, csomagolás nélkül vártak ránk, és amikor becsődültünk a gyertyafényes szobába a csengettyűszót hallva, bizony gyakran imádkozás és éneklés közben/helyett inkább azt vizslattuk, mi mindent hozott a Jézuska. Jó volt ez így, nem volt vele semmi baj, de egy idő után elkezdtem irigyelni a nagyokat. Hogy rájuk még mennyi izgalom vár, amíg megtalálják, kibontogatják egyenként az ajándékokat. Akkor elhatároztam, én a gyerekeimnek csomagolni fogok, mindent, egyenként, hadd legyen a nagy pillanatban minden csupa-csupa meglepetés! Akkor persze még nem sejtettem, hogy mindez mennyi papírral és idővel jár, mert három gyerekre, nagy családra azért tetemes mennyiségű csomagolnivaló jut. Nem beszélve persze a felnőttekről. Eddig bevallom nem sok koncepció volt a csomagolásomban, vettem egy nagy adag tetszetős (és nem túl drága) papírt, amikor elfogyott (mert papírból soha nem elég), akkor még egy tucatot, persze más mintával és így tovább. Persze előszeretettel használtam az ajándékzacskókat is, kisebb velük a macera, a kisebb szóró-ajándékokat meg (tanároknak, óvó néniknek stb.) általában celofánba teszem, jól mutat, és legalább rögtön látják, mi van benne. Summa summarum, a végeredmény a karácsonyfa körül mindig megjárós volt, egységes, vagy összehangolt azonban sohasem. Na de idén másképp lesz! Jó előre bevásároltam ugyanis csomagolóanyagból, ráadásul megtaláltam az eddigi legszebb papírt, ami ráadásul tökéletesen illik majd az új díszeimhez és a lakásdekorációhoz. Terrakottás, arany és bordó gömbök vannak rajta egy kis diszkrét csillogással megbolondítva, tényleg jól néz ki. Nem vettem a gyerekek ajándékaihoz sem mókás, vicces papírt, hanem mindenkiét ebbe burkoltam. Ráadásul az ajándékkísérő cédulák ügyében is komoly előrelépést tettem, eddig ugyanis általában a roppant elegáns és frappáns post-it technikát alkalmaztam, ami arra kiváló volt, hogy meg lehessen tudni, melyik csomag kié. Kivéve persze, ha hurcolkodás közben leestek róla a cetlik… A mostani ajándék kísérők ennél jóval látványosabbak, ráadásul helyet spórolok velük a fiókban. Ott gyűlnek ugyanis évről-évre a megíratlan képeslapok. Manapság ugyanis az ember nem küldözget képeslapokat, legfeljebb a nagyobb cégek, inkább sms-ben vagy e-mailben oldja meg a dolgot. Megható vagy mókás versikék érkeznek a mobilra, illetve vándorolnak tovább, és a netről is sok szép üdvözlet landol az e-mailcímekre. Nem csak egyszerűbb, de olcsóbb is, ráadásul nem nő a papírgyűjtésbe szánt halom sem. Így legalább kevesebb fát kell kivágni, ami a karácsonyi fenyőmészárlás idején sekély vigasz, de legalább valamit enyhít a lelkiismeret furdalásunkon. Szóval képeslapot nem küldünk, kapunk viszont rendszeresen különböző jótékonysági intézményektől csomagostul, egy-egy szerény támogatás reményében. Ennek következtében egy fiókom telis-tele van megíratlan karácsonyi (és húsvéti) képeslapokkal. Kidobni sajnáltam őket, megírni pedig lusta voltam. Egy szó, mint száz, idén ők lesznek a kísérőcéduláim, ráadásul mindenkinek egy-egy kedves mondatot is mellékelek így az ajándékhoz, amitől személyesebb és meghittebb lesz az este. Már csak az aranyszalag hiányzik a csomagokról, aztán mindenki ámulhat, hogy idén milyen szép a fa alja is! Persze csak néhány percig, amíg neki nem esnünk, szét nem tépjük, össze nem gyűrjük, óriás zsákokba nem gyűjtjük és ki nem tesszük a szép, összehangolt, gondosan megkomponált csomagolás maradványait a kukába.
-
Pannonhegyi Kati
Utolsó bejegyzés:
2008-09-01 13:05:00"Egy Barbie lakással kezdődött, amit nagyszüleim balatoni házának padlásszobájában rendeztem be "
-
Tarpataki Károly
Utolsó bejegyzés:
2009-01-17 22:01:00"Végtagjaim lazán lógnak ki a fotelből, mint spagettiszedőből a tésztaszálak, relaxálok. Leginkább csak bambulok, a délelőtti verőfény a hasamon landol, de fájdalmat nem érzek. "