Két napja még úgy tűnt, hogy na talán lesz valami, mindenki rohant ki kertészkedni – már akinek van kertje – de már másnap visszakergetett a jeges szél és az eső. Tegnap 3 fokot mutatott az autó hőmérője! El lehet ez képzelni? Felháborító, elvégre már március második felében járunk! Egy szóval vége a türelmemnek! Ha kint nincs tavasz, majd lesz idebent! Ha kell, erőszakkal rángatom el hozzánk. A haditerv első része: függönycsere a nappaliban!
Az igazat megvallva nem hirtelen jött ötlet ez, már jó ideje dédelgetem magamban a gondolatot, hogy ideje megszabadulni a házátalakításkor vett (lassan hat éve) olcsó, sárga fényáteresztőinktől, csak eddig még nem gyűjtöttem össze elég bátorságot és elszántságot, hogy meg is teszem. Mindig halogattam valamivel, nem érek rá az ügyfelek miatt, cikket kell írnom, szólít az anyai kötelesség és így tovább, de most tényleg kell valami, amitől jobb kedvűbbé válik a család, és persze én is. Ráadásul ez tényleg nem holmi női szeszély, okom is van a cserére megboldogult Barni kutyánknak hála. Barnit annak idején úgy találták, elcsavargott, vagy kitették és a végén mi befogadtuk. Elmondhatatlanul édes drótszőrű német vizslalány volt. Három évig élt a családban, amíg tavaly ilyenkor egyik csavargása alkalmával el nem csapta egy autó. Mindenkit szeretett, kenyérre lehetett volna kenni, egy dolgot azonban nem bírt: a bezártságot. Egész egyszerűen nem lehetett magára hagyni a lakásban, mert megbolondult. Ugatott, össze-vissza rohangált, felugrált az ajtókra, széttépte a függönyt. És igen, ez az a pont, amikor visszakanyarodunk az eredeti történethez. Barni mancsa nyomán a teraszajtó előtti függönyön jó néhány szakadás, lyuk éktelenkedett. Ez a tény önmagában elegendő okot szolgáltatott a csere gondolatának felmerülésében, de volt még más is.
Amikor elkészült a ház annak idején – kölcsönt vettünk fel, s ahogy az lenni szokott minden jóval többe került, mint az emberi számítások szerint lehetséges lett volna - akkor a függöny - tenderre a lehető legminimálisabb maradt csak. A sötétítőket meghagytuk, kicsit megfakult Ikeában vett, saját kezűleg kézzel megvarrt darabok voltak, de a fényáteresztő ügyében nem engedtem. Az új falszínhez új függöny dukál. Szerencsére egy kiállításon egy hazai (azóta már csődbe ment és felszámolt) függönyös cég standján megpillantottam az ideális és elképesztően olcsó modellt. Szövött függöny volt, az anyaga nem valami különleges, de a színe! Éppen olyan, amiről álmodtam. Éppen az a finom, halvány terrakotta, amilyenre a falak, dekorok egy részét festettük. Ez kell nekem! Felírtam a kiválasztott kódot és másnap berohantam a legközelebbi szakboltjukba és leadtam a rendelést. Kifizettették előre, majd küldik. Így is lett, meg is kaptam a csomagot, de amikor kibontottam, azt hittem megáll a szívverésem. A megszeretett, tökéletesen ideillő terrakotta helyett rikító narancssárga függöny érkezett! Vágtázok vissza az üzletbe, hogy én nem ezt kértem! Hümmögnek, egyeztetnek, végül közlik, hogy de bizony, ennek ugyanaz a kódja, mint amit én rendeltem. Biztosan rosszul emlékszem a színére. De mivel ezt már levágták, visszavenni nem tudják, használjam egészséggel. Na ez betett. Engem nem ilyen fából faragtak, különben sem ettem meszet, hogy lakberendező létemre ezzel az undormánnyal tönkretegyem frissen elkészült otthonomat! Másikra pedig pénzünk nem volt. Addig telefonálgattam, míg sikerült tetemre hívni az egyik vezetőt. Kértem, hogy vessük össze a kiállításon látott mintasálat avval, amit kaptam. Hát persze, hogy közük sem volt egymáshoz. Sajnálják, mondták erre, teljesen igazam van, nem mindig sikerül egyformára a festés. Köszi! Felajánlották viszont, hogy becserélhetem az elrontott darabomat, valamilyen másra. Kizárásos alapon ugyanennek a függönynek egy másik színét kértem, az egyetlent, ami még felmerülhetett, nap-sárgát. Nem mondom, illett a falhoz, bár kicsit nagyon sárga lett így minden, és őszintén szólva nem az az árnyalat, amitől elolvadok. Volt benne egy kis harsányság, amit soknak éreztem, de hát szegény ember, vízzel főz. Néztem hat évig békességgel, de most – hogy úgyis lyukas és a tavasz is késik – mindenképpen mennie kell!