A karácsonyfa díszítése meghatározott dátumhoz kötődik és rengeteg örömmel, izgalommal jár, legalábbis minálunk. A leszedése azonban kész gyászszertartás, amikor én, aki a végén csak kierőszakolom, hogy bontsunk fát, egyenesen karácsonygyilkosnak érzem magam. A gyerekeim, sőt a férjem is foggal-körömmel ragaszkodik a fához, amíg van rajta levél. S mivel általában normannt veszünk, ami ugye nem hullik, nos tőlük akár jövő karácsonyig maradhatna. Persze egy ideig én is szívesen elvagyok vele. Nem, a vízkereszt hagyományát mi nem tartjuk, végtére is nem azért dolgoztunk a dekorálással ilyen sokat, hogy röpke két hét után szétszedjük az egészet.
Inkább olyan ez, mint a szülés. Mindig is úgy tartottam, hogy a jó Isten remekül kitalálta ezt a kilenc hónapig tartó terhességet. Az elején az ember még fél a szülési fájdalmaktól és gondolni sem akar rá. Aztán egyre közeledik a dátum és egyre nehezebb lesz a másállapot is. És amikor már annyira óriási a hasad, hogy aludni sem tudsz, akkor már alig várod, hogy túl legyél rajta, és végre megpillantsd, ki miatt nyűglődtél ennyi időn keresztül, nos, akkor már egyenesen megváltásnak tűnnek az első fájások. Kicsit morbid a hasonlat, de a karácsonyfa leszedésével is így vagyok. Mire már annyira útban van és megbénít, hogy nem tudok miatta hozzáférni a fiókjaimhoz, mikor már a girlandokon megül a por és szeretnék végre egy kis levegőt a lakásban, nos akkorra már kevésbé vérzik a szívem a szegény karácsonyfáért. Jó, jó, azért még akkor is sajnálom szerencsétlent, hogy miattunk ért véget ilyen hamar az élete, meg minden, de hát ez az élet rendje. Ha itt tartjuk nyárig, a tényen, hogy halott, már úgysem változtathatunk.
Mikorra jelöljük ki tehát a dátumot? És miért halogatjuk ennyire az elkerülhetetlent? Jó, jó, a  legkézenfekvőbb válasz: mert szép. Ez igaz, de én azt hiszem, sokkal inkább az az álomszerű karácsonyi varázslat az, amitől nem akaródzik még megválnunk. Nem csak a fától, a gondolattól, hogy minden jó egy-kettőre elmúlik és hiába is harcolunk az idő ellen, úgyis csak veszíthetünk. Egyetlen jó receptet ismerek csak ez ellen a bús melankólia ellen: húzzuk ki a fa-szüretet februárig, s akkor már azonnal elkezdhetjük a húsvéti díszítést. Na, milyen ötlet?