Elkezdődött a balatoni nyár is végre, sikerült áttenni a székhelyünket a nyári lakba, ami nagy örömmel töltött el bennünket. Egészen addig, amíg el nem túl nem estünk az első néhány éjszakán. Mert akkor megint eszünkbe jutottak tavaly nyár végi fogadkozásaink, hogy "na most már igazán tenni kell valamit evvel az ággyal". Mármint a miénkkel. Mert, hogy ebben így, ebben az állapotban nem lehet aludni. Vagyis lehet, de tutira derékfájással ébred benne az ember minden reggel…
Hogy mi a baj az ágyunkkal? A magyarázat végül is nem túl bonyolult, a megoldás azonban igen. Az elsődleges baj ugyanis a matracunkkal van. Régi, egyszerű habszivacsból készült, ráadásul két darabból, pont egy toldással alattam. Ágyrács helyett pedig egy kemény lap biztosítja a rugalmasság teljes hiányát. Ez még ugye nem lenne tragédia, hiszen kínálkozik az igen egyszerű megoldás, vegyünk egy normális matracot, amilyen az otthoni. Na igen, könnyű azt mondani. Merthogy ebbe az ágyba, a jelenlegi formájában nem érdemes drága matracot tenni. Hogy miért nem? Mert rövid! És ez a másik oka a rossz éjszakáknak! Szegény férjem egész egyszerűen nem fér el benne a maga 180 cm-ével, ugyanis az ágy hossza is éppen ennyi. Nem több 180 cm-nél a standard 200 cm helyett!!! Így általában párna nélkül (az már nem fért volna oda), összekucorodva feküdt. Nem csoda, hogy fájt szegénynek a dereka reggel.
Hogy hogyn lehet nekünk ilyen mini ágyunk? Ennek oka a tradíciókban, az értékmentésben rejlik. A szobánk teljes berendezése ugyanis eredetileg a nagymamám lányszobájának bútorzata volt. A szép „sárga” fa bútorokból, fésülködőasztalból, ruhásszekrényből és székekből álló, egyébként tényleg gyönyörű, régi garnitúra egyetlen gyenge pontja az ágy. Ami persze annak idején teljesen jó ágy volt egy lány számára, egyszemélyes és az akkori divatnak megfelelően rövidebb a ma gyártottaknál. Amikor Anyukám átalakíttatta nekünk annak idején franciaággyá egy asztalossal, akkor csak a szélességére koncentrált. Így lett a 90 cm-es ágyból két toldás segítségével stílusát megőrzött 152 cm széles dupla ágy, a hossza azonban megmaradt eredetinek. Na ezért nem vettünk eddig drága matracot. Merthogy ilyen méretben nem lehet kapni, csináltatni ugyan lehetne, de mivel az ággyal is tenni kell valamit, nem érdemes.
Hát most az ággyal teszünk valamit. Mégpedig meghosszabbítjuk. Szétszeltük és az oldalakat elvittem egy ismerős asztalosnak, kérve, hogy 20 centiméterrel hosszabbat gyártson ugyanilyen árnyalatban. Megtartottuk a régi vasalatokat, el is készült a két ágyoldal, bár mint kiderült, a matrac alatti deszkát tartó lécek nincsenek egy magasságban az ágyvégekével, de mindegy, majd megoldjuk. Most már csak ágyrács kellene és matrac, persze ezek is egyedi méretben, hiszen a 152 cm-es ágy nem szabványos. 140-es, 160-as és 180-as matrac létezik hivatalosan, ilyen nem. Az ágykeret tehát kész, most már csak belevalót kell szerezni. Mi pedig azóta az egyik gyerekszobában alszunk a férjemmel, mackók és hercegnők között, ahová néhány éve a mi régi, kiszuperált fenyő ágyunkat tettük be. 180 cm széleset, kényelmeset. Igaz a matrac itt sem tökéletes, de fényévekre van a régi ágyunktól. Különben is csak átmeneti…