Matracot ide!

Pannonhegyi Kati blogja
bejegyzés dátuma: 2010. július 21.

Ha balatoni nyár, akkor matrac. De nem ám vízre való, hanem ágyba. A régi-új, meghosszabbított nyoszolyánkba.

Ha balatoni nyár, akkor matrac. De nem ám vízre való, hanem ágyba. A régi-új, meghosszabbított nyoszolyánkba. Igen ám, de hol lehet ezen a környéken egyedi méretre gyártatott és kényelmes matracot, ágyrácsot szerezni? Némi információgyűjtés, keresgélés után egy veszprémi fa centrumba vezetett az út, ahol állítólag mindkettő vágyunk teljesülhet egyszerre. Első nekifutásra szombaton délelőtt kudarcot vallottunk, mire odaértünk, már éppen bezártak. Nem adtuk fel. Még egyszer megpróbálkoztunk az expedícióval. És íme, a nagy hőség sem állta utunkat, sikerült odajutni, az üzlet nyitva állt, mi pedig felvonultunk az emeletre egy mit sem sejtő, kedves eladóval. Mert mi ugye azért nem voltunk egyszerű eset.
Már csak a rendhagyó matracszélesség miatt sem, ami néhány gyártót, aki nem készít egyedit, eleve ki is ejtett a lehetőségek közül.
Mivel szeretem a természetes alapanyagokat, a kókusz-latex réteges tűnt a legszimpatikusabbnak. Abból is ajánlottak vagy öt félét, különböző magasságban, keménységgel és így tovább. A gond egyébként az, hogy a párom a kemény matracot szereti, én a puhábbat. Ő ugyanis háton, hason alszik leginkább, én pedig oldalt és ez bizony nem mindegy. Ha oldalt fekszel, akkor csak úgy vészelheted át épségben az éjszakát, ha a vállad és a feneked valamelyest besüllyed a matracba, így nem tekeredik össze-vissza az ember gerince. De, ha meg túl puha, akkor tutira megfájdul a derekad. A horatiusi arany középút kellene, se nem kemény, se nem puha matrac nekem, Tibinek pedig egy inkább kemény verzió. Két matrac kell tehát, lehetőleg egy vastagságban.
Ezért esett végül a választásunk egy olyan modellre, aminek a keménysége-puhasága alul-felül különböző. Így én majd a puhább, férjem a keményebb oldalát használja majd, mégis egy magasságban alszunk. A legfőbb gond az, hogy nem tudtuk kipróbálni. Csak katalógusban láttuk, illetve egy kis matracszeleten, ami a rétegrendet szemlélteti, ez azonban még nem garancia arra, hogy jól fogunk rajta aludni. Igaz, ami igaz, kicsit aggódom is emiatt… Az ügyfeleimnek mindig a lelkére kötöm, hogy kipróbálás nélkül soha ne vegyenek matracot. Erre én megteszem, ráadásul már másodszor.
Az egyedi méretre rendelés 20% felárat jelent sajnos, az ágyrács költségét azonban megspóroltuk. Kiderült ugyanis, hogy az ilyen matrachoz nem ajánlanak olyan rácsot, amibe a latex besüllyedhet, vagyis a lécezéses megoldás, amit eredetileg terveztünk, szóba sem kerülhet. Maradt a sűrű, hajlékony lécekből álló változat lehetősége, persze ugyancsak egyedi méretben, igencsak borsos áron. Vagy tehetünk egy próbát a régi deszkánkkal is, ha kifúrjuk, hogy szellőzni tudjon a matrac. Na mi első körben ezt választottuk. Merthogy ez nem kerül semmibe. Igaz, hogy mivel 20 centit nőtt az ágy, az alátét pedig semennyit, az ágy két végén lesz egy 10-10 centiméteres rés, de hát oda nem kerül súly, azt meg bírja a matrac. Csak az alátámasztást kell még néhány plusz lábbal megoldani, le ne szakadjon, hisz így alul-fölül nem tartja semmi a súlyunkat. Így azonban már az sem gond, hogy az új oldal léce nincs azonos magasságban az ágyvégekével, hiszen azokat úgysem használjuk így.  Szóval minden rosszban van valami jó. Most már csak a várakozás van hátra, hogy megérkezzen a matrac, addig pedig maradunk a Barbie ház szomszédságában, a plüssállatok társaságában a gyerekszobában…

további bejegyzések
bloggerek
  • Pannonhegyi Kati

    Pannonhegyi Kati

    Utolsó bejegyzés:
    2012-02-06 17:02:00

    "Divat a retro, én ne tudnám ezt, aki lakberendezéssel foglalkozik? Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy a hagyományosan minden évben megrendezett iskolai szülői bált..."