Eljött hát ez a pillanat is! Nem csak a nyár vége, de az óvodába járó korszakunk is befejeződött egyszer és mindenkorra. A legkisebb ugrifüles, Panka lányom is iskolás lett! Volt persze készülődés elég. Igaz, a júliusi névnapjára kapott rózsaszín, tündéres iskolatáskának még mérsékelten örült csak, egyszerűen nem akart tudomást venni a közelgő változásról. A „Várod már az iskolát?” kérdésekre is egyre csak a vállát vonogatta, de augusztus utolsó hetében a füzetek, ceruzák, borítók, tanszerek megvásárlása azért némiképp felcsigázta az érdeklődését. Azt hiszem, az igazi áttörést a Hello Kitty-s tolltartó beszerzése jelentette. Nekem is nagy élmény volt, hiszen messze ez volt a legdrágább darab az egész üzletben… De végtére is megérte az árát, hiszen kislányom végre mutogatni kezdte az iskolai holmiját mindenkinek, aki az útjába akadt, egyszóval valami elkezdődött. Persze a közelgő dátum, szeptember elseje azért nem csak kellemes izgalmat váltott ki belőle, de szorongást is, amit igyekezett gondosan elleplezni előttünk. Néhány tapogatódzó kérdése, aztán a témaelterelő hadműveletei elárulták.
És eljött a nagy nap. Az ítéletidőben megtartott évnyitó napja. Az időjárás úgy döntött megtréfál minket, nem is kicsit. Kint álltunk a jéghideg szélben, tizen-egynéhány fokban – mert az iskola úgy döntött, tartják magukat az eredeti tervhez és szabadtéren lesz az ünnepség -  ki-ki nyárvéghez illő, lenge öltözékben. Nem emlékszem, mikor fáztam ennyire utoljára – a kislányok ünneplő szoknyácskákban, harisnyában vacogva és persze megszeppenve, és a fiúcskák is kevésbé vagány hozzáállással, mint szokták. A jeges szélnek volt azonban egy kis haszna is: annyira hibernált mindannyiunkat, hogy nem maradt erőnk túlzott emóciókra. Alig vártuk már, szülők is, gyerekek is, hogy befejeződjenek a beszédek, megkapják az iskolai jelvényüket, elmondják az esküjüket – mert a mi iskolánkban ilyen is van - és végre elkezdődjön a tanítás. Odabent a szélvédett osztálytermekben… Ahol nem cibálja a hajukat a szél, ahol nem kell aggódni a fenyegető tüdőgyulladás réme miatt, ahol nyugi van és meleg. S ha ez azzal jár, hogy a kis ovis babánkból, nagy iskolás lesz, hát legyen!
Igen iskolás lett, most már suliba jár mind a három, és úgy tűnik, nagy megkönnyebbüléssel okoz ez a tény. Panka ugyanis remekül érezte magát az első két napon. Tegnap egyenesen kijelentette, hogy a suli sokkal jobb, mint az ovi volt, pedig nagyon imádta azt is a gyerek. S ha ez avval jár, hogy napokon keresztül az olvasókönyv több, mint száz oldalát kellett ollóval felnyirbálni, borítékokba tenni (immár harmadszor), füzeteket, könyveket bekötni, vinyettákat ragasztgatni, papírboltba rohangálni a hiányzó darabok után, nos akkor is megéri. Csak az az átkozott hajnali felkelés ne lenne!