Hogy mire jó egy csőtörés? Hogy felújítás közben az ember jó néhány szakmát – mondhatni ingyen, holott valójában egy szép kis vagyonért – kitanul. Így jártam a fúgázással is. Akkora feneket kerítenek neki a burkolók, aztán tisztelet a kivételnek gyakran éppen evvel rontják el a végeredményt. A hányaveti fúgázással. Na, az én burkolóm nem rontotta el, mert el sem jött fúgázni, maga helyett a segédjét, illetve a gipszkartonos (!) kollégáját küldte, hogy majd azok megcsinálják. Na akkor, ahogy elnézegettem őket munka közben, rájöttem, hogy ezt így, ha van egy kis kitartása,  Panka is simán megoldja… Aztán eme megállapítás bizonyságra is lelt, amikor hazaérve (mert hogy a fúgázó kollégákat magukra hagytuk egy kicsinység,  így nem is láthattuk, milyen állapotban van a fürdő távozásukkor) igencsak hiányos csempeközöket találtam, különösen a kazán alatt, a csöveknél. Mit tegyünk, a vizesek másnap jönnek szerelvényezni, így viszont nem lehet visszarakni a mosdót, hogy egy nagy lyuk van az oldalfal és a padló találkozásánál, a csövek mögött meg egész egyszerűen nincs fúga – úgyhogy levettem a gyűrűimet, kerestem egy ócska edényt, port öntöttem bele, vizet hozzá, jól megkevertem a kívánt állagúra, aztán nekiestem. Babra munka, meg időigényes, az biztos, de nem lehetetlen. Persze, ha másé lenne, és nem órabérben fizetnének érte, lehet, hogy én sem törtem volna magam a fiúk helyében (ami mellesleg nem is az ő feladatuk lett volna), mindenesetre az bebizonyosodott, hogy igenis meg lehet szépen csinálni. Ráadásul nem csak a csempék között volt hiányos a burkolat, de a vízkiállások, csapok körül egyáltalán nem tömítettek, mondhatom néhány órát elmaszatoltam fent a fürdőben és lent a vécében, de szép lett. És már jöhettek is a szaniterek, szerelvények, hogy végre, csaknem egy hónapos kihagyás után ismét fürödhessünk a saját kádunkban, fogat moshassunk a saját mosdónk előtt, hogy a vécé használatának gyönyörűségeiről ne is beszéljek…
Minden a helyére került. Igaz, az új mosdó vagy 15 cm-vel keskenyebb a régi töröttnél, így az asztalos bácsi órákig trancsírozta szegény mosdószekrényünket, aztán kicsit túl sokat faragott vissza belőle, így itt-ott rések, foghíjjak tarkítják, no de majd kipofozom én azt! A vécére (ami szintén új, mert a régi szerelés közben mondta be az unalmast) nem tudtuk visszaszerelni a fa ülőkét, a zsanérok ugyanis annyira elrozsdásodtak, hogy nem lehetett meghúzni a csavart, így össze-vissza csalinkázott a csészén. A műanyagra viszont családilag kollektíve utálunk ráülni – olyan hideg!!! Nosza, rohangáltam eleget, mire kiderítettem, a zsanér önmagában is beszerezhető egy-két helyen. Igaz, a Bricoban olcsóbb, de éppen elfogyott, a Praktikerben kapható, csak éppen háromszoros (!) áron. Úgyhogy inkább vártunk picit (fázó popsival) a másikra. Szerencsére, két nap múlva érkezett is, azóta kész élmény a használata… Persze, hogy ne menjen minden simán, a zuhanytálca takarója alól nagy ívben kilógott a beton. Hívhattam vissza SOS a burkolót, hogy cserélje ki a lapokat. Megnyugtató érzés volt az éppen kész fürdőt részlegesen újra szétveretni, de eddigre már megedződtem. Nos, a végén, a takarítás után ott várt a nagy élvezet: végre volt fürdőszobánk. Ráadásul olyan szép, mint régen volt, vagy még egy icipicit szebb is…