Divat a retro, én ne tudnám ezt, aki lakberendezéssel foglalkozik? Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy a hagyományosan minden évben megrendezett iskolai szülői bált idén a 70-es évek szellemében szerveztük meg. Tavaly volt az első nagy újítás, amikor is szokványos mulatság helyett a húszas évek hangulatában hirdették meg a bulit. A nagy sikeren felbuzdulva idén kicsit közelebbi évszámra esett a választás, hiszen azok a hetvenes évek nem is voltak olyan messze... Így hát mindenki teljes energiával vethette bele magát a nosztalgiázásba. No persze nem elégedtünk meg stílszerű ruhák, kellékek beszerzésével, korabeli diszkó megszervezésével, a szülők és tanárok egy csapata - beleértve jómagamat is - úgy döntöttünk, ennél többre lesz szükség. És belevágtunk egy „fergeteges" táncprodukció összeállításába. Való igaz, maga a felkészülés, a zenemix összeállítása, a koreográfia közös kitalálása felettébb jó móka volt, talán a legjobb az egészben. Készülni valamire, egy héten egyszer összejárni, próbálni és közben rengeteget nevetni. Ez az, amiben a szalagavató próbák óta (és mikor volt az már!) nemigen volt részünk, talán már el is felejtettük milyen érzés. Aztán ott volt a fellépő ruhák kérdése. Hatalmas kaland volt csapatba verődve eltölteni néhány röpke órát a Magyar Televízió jelmez és kelléktárában, ahol aztán túrhattunk kedvünkre. Képzeljetek el egy hatalmas hangárt sok-sok ezer ruhával, mint egy gigantikus turkáló, ahol aztán igazán nagy felfedezés rábukkanni egy-egy olyan darabra, ami nem csak stílusos, alkalomhoz illő, de bele is férsz. Az én zöld, geometriai mintás, arany dzsörzé estélyim is megért egy misét. Olyan mély dekoltázzsal, hogy szinte meztelennek éreztem magamat benne (persze az előadásra bevarrtam az aljából vagy 7 cm-t), a felső része meg úgy kidörzsölte a bőrömet, hogy szinte lángolt hajnalban, mikor kibújtam belőle. De hát a szépségért állítólag meg kell szenvedni, s mi mindannyian így is tettünk. Volt itt arany forrónadrág, mikrofonparóka, miniszoknya és trapézfarmer - egyszóval minden, mi szem-szájnak ingere. No és a sminkek, műszempillák, arany körömlakkok, Charley-frizurák! Azokról akkor még egy szót sem szóltam. De tényleg nagy buli volt! Szólt a Boney M, az ABBA, a Bee Gees, Donna Summer, Amanda Lear, a Hair slágerei, Szűcs Judith és a Neoton, Kovács Kati és az LGT, vagyis tényleg időutazás volt a javából. Széttáncoltuk a lábunkat, talán még sohasem sikerült ilyen jól ez a bál. S hogy jövőre mi lesz a téma? Nos, ez egyelőre még talány, most azonban másra kell koncentrálnom. Nevezetesen arra, hogy a kizökkent bioritmusomat (a hajnali fél négyes ágyba bújás tekintetében kissé mintha kijöttem volna a gyakorlatból) helyreállítsam valahogy. Az időutazásnak ugyanis - ahogy a tünetek mutatják - vannak mellékhatásai...