Túl a Naphegyen, Csonka András otthonában

"Mivel a környéken nőttem fel, semmiképpen sem szerettem volna elköltözni. Viszont azt is éreztem, hogy már nem a lakás szolgál engem, hanem fordítva. Ezért inkább belülről raktam rendbe. Sokszor csak a használat és a megváltozott életmód során derül ki, mi az, ami már nem praktikus. Na, én pont ezt cseréltettem ki" - előzi meg kérdéseimet András. Először a 90-es években rá jellemző bohém, sárga, zöld és kék színvilágot cserélte le Putnoki Edina lakberendező segítségével visszafogott bézs és barna árnyalatokra. A falak után jöttek a bútorok, aztán a tányérok, végül az evőeszközök is. Mivel András otthon elsősorban pihen, az egész lakást úgy próbálta kialakítani, hogy egy óvó-védő toronyban érezze magát.

Sok pici zug helyett inkább egy kényelmes, nagy nappalit, süppedős Sinia kanapét és egy dekoratív falfülkékkel tagolt gipszkarton falat csináltatott. Ezzel a megoldással nem csak rakodófelülethez jutott, de a beépített spot- és kukacfényeknek köszönhetően egész kis hangulatpanelt hozott létre.
Ahogy szétnézek a lakásban, hiába keresem Picinél a nyolcfogásos vacsorák díszleteit, a hatalmas asztalt és székeket. "Valóban nem vagyok az a vendéglátó típus - vág bele. - Itthon szeretek egyedül lenni. Ha társaságra vágyom, inkább eljárok. Bár most egy lecsavarozható lábú nagy asztalban gondolkodom, ha mégis pizzaparti lenne nálam."

A lakás egyik különlegessége, hogy a Tabán, a Vár és a Gellérthegy is bekukucskál az ablakon. Kár lenne ezt a látványt kizárni, ezért András a La Tendából származó finom, áttetsző függönnyel zabolázza a napfényt. Az egykori kék fal helyett most teret hódított az olasz design, a Luigi Collini tervezte egyetlen exhibicionista megnylávnulása a ráapplikált fekete cseppforma. A színes luxus csupán a selyem szőr szőnyeg, melyet méretre vágatott. "Bár azt hittem, unalmas lesz a sok bézstől a látvány, rájöttem, kiegészítőkkel nagyszerűen beletehetem saját magamat. Amilyen éppen vagyok."
A leglátványosabban a fürdője változott. Talán az egész felújítási lavinát az indította el, hogy az előző kialakításban nem volt Picinek zuhanyzója. Ezért a mosógépet a kamrába, az eredeti mosdót pedig a szemközti falra helyeztette, és a helyén végre teret kaphatott a tusoló is. Asztalos készítette a wenge bútort, így a dekoratív elemek mellett minden szegletet beépíttetett.

"Régen édesanyám főzött vagy a barátaim, de még ma sincs igazán szükségem konyhára. Bár gondolkodtam az amerikai konyha kialakításán, rájöttem, jobb, ha ezt a kis teret szeparáltan tartom. Szükségem van ugyanis olyan falfelületre, ahova mindkét oldalról polcokat és tárolókat tehetek" - mutatja. András elégedett volt az eredeti Ikea konyhájával, ezért csupán a frontokat és a pultot cseréltette ki. A markáns változás utolsó simításaként a régi piros csempe helyére elegáns, könnyen tisztítható üveglapot tettek.

A tágas nappali mellett a kényelmes hálókialakítás foglalkoztatta leginkább Andrást. Mivel az átláthatóság, kiszámíthatóság és egységesség mindig is előkelő helyet foglalt el Pici értékrendjében, igyekezett a lakás minden pontját ebben a szellemben berendezni. "Nem szeretem a zavaros, izgató dolgokat. Egzaltált leszek tőlük" - vallja. Ezért inkább minőségi, de decens szürkét választott ágytakarójául az egykori fiatalos, színes helyett. A falat pedig a nappali dekortapétájának egy változatából készült dekorpanellel ékesítette.
"Igénylem a harmóniát és a nyugalmat, és ezt ebben a lakásban és a környéken maximálisan megkapom" - mutatja András, hogy mitől töltődik fel.

Ha többet olvasnál András lakásáról, megtalálod a cikket az Otthon novemberi számában.