Egy kisbaba érkezése csodálatos esemény, ám óhatatlanul felforgatja a család életét. Judit és Szabolcs kislányuk születése után szánták el magukat a költözésre, amikor az egy hálószobás lakás már szűkösnek bizonyult. Határozott elképzeléseik voltak, sok-sok címet bejártak, és csaknem egy évükbe telt, mire Sasadon ráleltek az új építésű társasház lakására. Az alaprajz szerint a beosztás megfelelt az elvárásaiknak, majd saját szervezésben fejezték be a munkálatokat igényeikhez és ízlésükhöz igazítva.

A szülővé válás persze nem változtatja meg az ember ízlését - Szabolcs is ragaszkodott előző otthonának markáns, minimalista stílusához. Felesége sem tiltakozott ez ellen, de szerette volna, ha az enteriőrökön nyomot hagy a nőiség is, és a steril, távolságtartó eleganciát oldva egy kis lágyság, finomság is költözik a lakásba. Mindketten nagyvonalú, szellős terekre vágytak, ugyanakkor fontos volt számukra a tökéletesen szeparált intim szféra, amit a téglalap alakú alaprajz lehetővé is tett.

KONYHA TÁJKÉPPEL
Különösen meghitté és exkluzívvá teszi a látványt, hogy a nappali gyönyörű dió furnéros parkettáját a konyhába is befuttatták. Ezáltal a magasfényű, törtfehér frontokkal készült konyhabútorok - amelyek alsó elemein, egy sávon a padló színe is visszaköszön - szinte szobajelleget kaptak. Tovább erősíti ezt a hatást a jókora hajóablak, amely nemcsak világossá teszi a főzés helyszínét, de - a panorámának köszönhetően - élő tájképként is látványos eleme a helyiségnek.

LEGYEN TÁGASABB!
Az intim zónában is fontos szempont volt a praktikus helykihasználás. Így magától értetődően kizárólag egyedi, beépített bútorokban gondolkodtak. A Geppetto Stúdió tervezte szekrények azonban rendelkezésre álló teret - nem követik a nappaliban végigvonuló dió színvilágot: a hálóban inkább a világos tölgy-fehér, a fürdőben pedig - melyet rejtett hangulatvilágítással láttak el - a markánsabb wenge-fehér kombináció mellett döntöttek.

Pannonhegyi Katalin cikkéből
Fotó: Székely Péter

• < Előző
• Következő >