Ahhoz, hogy ez a jellemzően mediterrán növény valóban szép legyen kertünkben, teraszunkon, számos dolgot kell figyelembe vennünk. Gondozásuknál például azt, hogy éghajlati viszonyaink a leanderek számára természetellenesek.

A Nerium oleander, ismert nevén leander hajtáscsúcson bogernyős virágzata nyár elejétől folyamatosan és csoportosan virágzik. A növény fajtától függően lehet egyszerű vagy telt virágú, a legelterjedtebb a rózsaszínű, de van fehér, sárga, piros, mélylila, sőt, tarka színű változata is. Az örökzöld, hosszú levelek lándzsa alakúak, bőrneműek, és akad közöttük fehér csíkozású is.

Így gondozzuk
- A leander nevelése, tartása nem okoz gondot, dúsan virágozni viszont csak akkor fog, ha sok napfény éri, és tápanyagban gazdag földbe ültetjük. A földkeveréknél fontos az érett komposzt- vagy trágyaföld, amelyhez kevés agyagot és szemcsés homokot kell keverni. Az is jó megoldás, ha az általános virágföldhöz lassú lebomlású műtrágyát (például Osmocote-granulátumot) adagolunk.
- A fiatal töveket évente, az idősebbeket 3-4 évenként kell átültetni. Ekkorra már tekintélyes méretet ölt a növény, és a dézsa súlya is egyre nehezebb.
- Az idős, tíz éves töveket körülményes átültetni, ezért ezeknél rendszeresen pótolni kell a tápanyagot akár érett marhatrágyalével, akár más tápszerrel.
- Mivel a leander szereti a vizet, tavasztól őszig bőségesen kell öntözni, ám a túlöntözésre figyeljünk! - Nyáron is elegendő a földnedves állapotot fenntartani.
- Az elnyílt virágokat rendszeresen le kell vágni szárastul, ezzel újabb virágzásra lehet serkenteni.
- A leander számára kritikus időszak a tél. A hideg évszakban fagymentes, de 4-5 foknál nem melegebb helyre kell tenni. Szabadban csupán mínusz 3-6 fokos hideget visel el.
- Örökzöld növény lévén, télen is szüksége van világosságra. Enyhén fűtött veranda, télikert vagy világos lépcsőház kiválóan alkalmas a teleltetésre.
- Jó megoldás a pince, de ebben az esetben kerüljön minél közelebb az ablakhoz, hogy minél több fény érje.
- Télen mérsékelni kell az öntözést, mert hűvös helyen keveset párologtat a növény. Ekkor szoktak elszaporodni rajta a kártevők, elsősorban a pajzstetű.
- Teleltetés előtt alaposan meg kell vizsgálni a levelek fonákját és a szárakat, szükség esetén még teleltetés előtt meg kell permetezni. Jó módszer a mosószappanos oldattal való lemosás is, amelyet egy nappal később tömlőből tiszta vízzel le kell öblíteni. Szappanos víz nem kerülhet a talajra, ezért azt előtte le kell teríteni fóliával.
- Mielőtt a teleltető helyiségbe vinnénk a növényeket, nyugodtan visszavághatjuk az erősebb ágakat.
- Tavasszal, amikor kikerülnek a növények a teleltetőből, ültessük át friss, tápdús földkeverékbe. A kiemelt földlabdát és a gyökerek végeit morzsoljuk, vágjuk le, így nem kell sokkal nagyobb edény számára.

Vigyázat!
- A leander minden része mérgező. Ez azt jelenti, hogy hajtását és egyéb részeit nem szabad szájba venni és megenni, de tapintásától semmi baj nem történhet. Ezért különösen a kisgyerekektől kell távol tartani, akik hajlamosak mindent a szájukba venni.
- Metszéskor a hajtásból kifolyó lé irritálhatja az érzékeny bőrűek kezét, ajánlatos tehát kesztyűt viselni hozzá.

Jellegzetességei
- Örökzöld bokor, vagy kisebb fa. Magassága 1,8 - 4 méter. Illatos több színben pompázó virágait egész nyáron hozza.
- Lándzsa alakú, bőrszerű leveleinek hossza 10-20 cm.
- Észak-Afrikából származik, az egész mediterrán térségben elterjedt.

Mibe ültessük?
- A műanyag cserepek nagyon praktikusak, általában nem törnek, nem szívják el a növényektől a nedvességet, lehet alájuk tálkát tenni tartalék víznek. Hátrányuk az, hogy könnyűek, ezért borulósak. Ezt megelőzendő a cserép aljába és a földlabda tetejére is kavicsokat, köveket tehetünk. Másik megoldás lehet, hogy félig vagy egészen behelyezzük őket a földbe, ezzel egyrészt sokkal kevesebbet kell locsolni, mert nem süti a nap a növény gyökérzetét, másrészt a felborulás esélyét is szinte minimálisra csökkenthetjük.
- A fadézsa kedvelt a leander tartók körében, jól mutat, elég súlyos, ezért stabil és nem törik el. Lehetőleg ne vegyünk olyan dézsát, aminek az alsó az átmérője sokkal kisebb, mint a felső. A nagyobb dézsák szállítása súlyuk miatt nehézkes. Alátétet nem használhatunk, tehát nincs víztartalék, a réseken kifolyhat a víz, nagyobb a párolgás és a fa elszívása, az átültetés pedig  nagyon komplikált. Ha ültetés előtt fóliát fektetünk a fadézsába, nem korhad a fa és jobban tartja a nedvességet. A fólia alján lyukat vághatunk.
- Az agyagcserép dekoratív, de nem igazán praktikus, elsősorban azért, mert törékeny és nincs olyan leander, ami ne borulna fel néhanapján. Ha köpcös formájút választunk, aminek az átmérője szélesebb, mint a magassága, akkor megelőzhetjük a borulást és törést, a növény sérülését, de azért nem árt kikötni a leandert. Nem igazán jó a vízgazdálkodása sem, mert a cserép elszívja a vizet a növénytől és a tűző napon hamar kiszárad. Több locsolással megoldható ez a probléma is.
- A kerámia cserepek nem igazán leandereknek valók. Törékenyek, sima faluk miatt nem tapadnak a gyökerek, ezért a szél kifordíthatja a növényt. Inkább csak azoknak ajánlhatók, akik szélmentes helyen vagy kikötve tudják tartani a leandereiket.  Jól tartják ugyan a nedvességet, de alátétet esztétikai okból nem nagyon tehetünk alájuk, bár a kerámiacserepek alja amúgy is általában lyukmentes. Hátrányuk még, hogy nagysúlyúak, általában nincs jól fogható fülük, tehát csak kisebb növényeknek valók.

Tudtad?
+ A leander a Földközi-tenger partvidékén honos, ahol bőségben teremnek a mítoszok. A növény latin neve a Nerium oleander Néreuszra, a vizek görög istenére utal. Az ő lányai voltak a hableányok, a Nereidák.
+ Nem véletlen a vízzel való kapcsolat, mert a leander patakparton, források környékén nő vadon a mediterrán térségben.
+ Az ókori nők ünnepi díszéhez hozzátartozott a leandervirág.
+ Magyarul babérrózsának nevezik a leandert, amely az egyik legismertebb edényes dísznövény.

• < Előző
• Következő >